Hohó, még sáros vagyok pár szombati fotóval.

Szóval az van, hogy venni szerettem volna egy mellényt, egyéb okok miatt. De úgy tűnik, hogy vagy a britek igen aszkéták, vagy nekem kell mégis komolyabban elgondolkodnom némi súlyvesztésen. Ugyanis itt a konfekcióméret megáll 46-osnál, és szégyen vagy nem, de nekem több kell. Kellene. Ha lenne. Ugyanis nincs. Illetve egy helyen találtam egy mellényt, ami jó méretű, de 50£-ért akarták adni, ami kimeriti a szabad rablás fogalmát. Úgyhogy előjött belőlem az echte ungarische virtschaft, és kimentem a piacra szombat reggel mellényt venni. Gondoltam én! :)
Mert van-e piac Londonban? - kérdezi a kérdező. Hát már hogy a viharba' ne lenne! - mondtam én magabiztosan, és igazam is volt. Amig ki nem értem a Covent Gardenbe. Piacnak piac, de a szó abszolút klasszikus értelmében. Árusok a saját kis házi portékáikkal, házi szappan, sajtok, rossz farmernadrágok anyagát reciklálva varrt hátizsákok, drótból-csavarból hegesztett kis játékok, és a többi. Szóval semmi kommersz cucc. Plusz mutatványosok. Sokan. Igazi bazári hangulat, ide kikapcsolódni járnak, nem igazán a biznisz motivál. Rossznak egyáltalán nem rossz, bár a céljaimmal nemigen találkozott.

Jöjjenek a képek.

Londoni operaház

Előtte épp-nem-balettozó leányszobor. Meg persze telefonfülkék.

Pingvinek. Valmi performance-ra készülődtek épp.

Hohó, egy klasszikus modell!

Majd hátulról is.

Turbó Yoda

Eperke? Nem igazán. Lányos apák biztos jobban tudják (Ja, hogy az én vagyok... ;) )
Egyébként egy kopasz csávó volt, láttam, mikor pihent!

Épp nem látszik, de monociklin nyomják. Közben mikorfonba ordibálnak, és pénzt kunyerálnak.

Táblák.

Farmerból táskát. Kicsit homály, mert lopni kellett a fotót telefonnal a sok "No photos, please" felirat mellett.

Gépállat

City

Üdv néktek!

Ma sok beszédnek sok a zalja napot tartok, átadom a szót a képeknek:

Egyszer majd be is megyek.

Ide is.

Westminster apátság

Hááát....ööööö....izé....

Ilyen lett volna ugyanez a kép, ha száz éve fotózom

Londoni jelképek egy képen

The British Parliament

Pötyikének sok szeretettel! :)

Ellentétben az eddigi tapasztalatokkal, a Westminster hid csak egy dudás!

Szintén a Parlament, Richárd király felőlb

Katának is apáskép sok szeretettel! :)

Na, itt a kert!

A királynő mókusa.

Kifejezetten csúnya elhanyagolt park.

We know ... The Big Ben!

Ezt látja a királynő, ha kikukkant az ablakon az ő népére.

Buckingham palota kapuja.

Hatlábú... rendőr. Túl sokan rohangásztak át az úton, úgyhogy kiállt lovastul a kereszteződés közepére, és aki lelépett, azt visszaorditotta a járdára. Nem, én nem ;).

A királynő vityillója messzebbről

Komoly nemzeti öntudat.

Anyának, nem elfelejteni ...

...mer' igy jár a robogója! :)

Londoni metró. Fura, hogy majdnem átlátok a teteje felett. Ugyan gyors, de legalább drága. És iszonyat csendes. Állsz mellette, húz 50-60 körül, és szinte semmi hangja. Legalábbis szabadtéren. 

Ja, meg tiszta is!

Freddie lives forever! Az Oxford street végén fotóztam.

Wemley at event night. Bocs a telefonos minőségért

Májdiördájöri!

3-4. nap

Először is egy kis restancia: tegnap nem irtam, hogy merre jártam. A fő projekt egy telefon vásárlása volt, az enyém amellett hogy egyre szakadtabb, már kezdi feladni is a küzdelmet, 1 nap az akkunak az élet, és a mikrofonja is döglődik, én hallom még a másik oldalt, de engem már nem hallanak. Úgyhogy lassan megérett a cserére. 45£ volt elsődlegesen előirányozva, Lacitól kaptam SIM kártyát, úgyhogy azzal nem volt gond, előfizetést meg nem akartam kötni, egyelőre jó ez a feltöltőkártya. Tehát kellett valami olcsó, esetleg használt telefon. Kicsit orcáncsapás lett a vége, mert ennyiért lehet ugyan sokféle telefont kapni a bangladesieknél a Harrow Roadon, de nemigen volt ránézésre bizalomgerjesztő. A harmadik boltban találtam ezt:

Samsung Galaxy Y

Ez legalább vattaúj, garanciás, fullos, vagyis volt hozzá egy kis 2GiB mikroSD kártya, és igy vágták hozzám 85£-ért. Kicsit foghúzós lett, de legalább biztos lehetek benne. Kicsit még szoknom kell, de mivel csont ugyanaz a szoftver benne, mint a Marchyéban, igy nem kellett sokat ismerkedni vele.

Délután még kiugrottam Laciékhoz, elvittem a nagy paksa papiromat, kitöltöttük, úgyhogy tevékeny este lett. Kicsit még a MiB3-at is sikerült nézni, angolul is egész élvezetes. Lassan ugyan, de kezd ráállni a fülem az ángélusok beszédére, bár még mindig könnyebb megszólalnom :) Este 10-kor értem haza, alvás. Reggelre nagyot terveztem...

Ugyanis régi vágyam, hogy egyszer eljutok itt Londonban az ACE CAFE-ba. A motorosok tudják miért, aki még nem támasztott le elégedetten a garázsban pengve hűlő kétkerekűt, azoknak ajánlanám Petersen kolléga leirását a helyről. Történt ugyanis, hogy este a guglimepszet böngészve rájöttem arra, hogy 20-25 pernyi útra vagyok a Szentélytől. Hát ez hozzott lázba, végre ez is egy pipa a bakancslistán Igaz ugyan, hogy épitett motorral jobb lett volna jönni, mint emeletes busszal, de ne legyen az ember telhetetlen. Szóval úgy kezdődött, hogy reggel felkészültem, kiirtam az itinert, hiszen mégiscsak első alkalom, hogy én szervezek útvonalat a nagyvárosban, ha elba...szúrom, akkor szégyenszemre kérhetek megint telefonos segitséget. De nem, alapos voltam, 92-ess busz, a Wembley másik oldaláról indul, Stonebridge megállóban leszállok, és hipp-hopp ott is termek. Minden OK volt, megtaláltam a megállót, jött is hamar a 92-es, felszálltam, és egy fél óra utazás után kezdett nagyon hiányozni a már emlitett megálló. Még 10 perc türelem, hátha, de aztán már biztos voltam benne, hogy a 92-es nem érinti a Stonebridge megállót... affene. Ugyanis a probléma, hogy London akkora, hogy csak a főbb megállók vannak mindenhol listázva, ez meg csak egy kis köztes megálló ... lett volna. Arggghhh.... Nosza sebaj, át a túloldalra, felugrok az ellenkező irányba menő 92-re, és az visszavitt a kiindulási pontra. Rossebb. Hazamentem, felmértem a hibát, újraterveztem. Második kisérlet egy kis gyaloglást igényelt, el kellett megint sétálnom a Wembley mellett (Hű, de klassz piac nyilt itt meg!), megkeresni a 18-as buszt. 6 megálló, és hipp-hopp a Stonebridge parkban voltam. Jobbra még 700 méter, át egy vasúti aluljáró alatt, és ez a kerités fogad

Igen! Megcsináltam!

Lehet csak kis öröm, de ez is öröm! Még 17 lépés és:

Első pillantás

Nahát, motorosok! :)

Szép idő volt, süttették a hasukat a bikerek.

 Elég vegyes a kép, de a többség itt is a szokásos vasakat hajtja. Akadnak persze kivételek.

Triumph 750 Tiger Trail (1981)

Marchy! Még mindig ronda szerinted a birka a nyergen??? BMW GS 1100

Hiteles csapatós Suzuki DR 600 (? - talán, nem vagyok benne biztos)

Ideális kávétartó

Valami dzsembori lehetett, vagy csak egy átlag napos vasárnap dél? Ki tudja, de tulajdonképpen kit is érdekel?! Kb 150 motor, mindenfelé bőrruhás alakok, néhány sátoros árus, és kilométeres sor a kávéért, mert hát ebédidő van, és itt kajálni is lehet. Úgyhogy maradt a kinti bámészkodás, igy is nagy élmény volt.
Ide aztán nem jöhetsz akármivel

Suzuki A90 1969(?) 120ccm, 2 ütem, Tucano kézvédő, nagyplexi, GPS...
A bácsi alaposan felkészült.

A Triumph új nagytúraendúrója. Tiger Explorer XC. Hazafelé még találkoztam vele, szépen morgott. Döbbenetesen alacsonynak tűnt, a csóka hajlitott térddel állt felette, pedig nem volt égimeszelő

Suzuki GS500. Még a régi 4 hengeres, Assurnak szeretettel

Bánatomra igazi épitett cafe racer nem volt, igaz tegnap 2 is eldurrant mellettem, amig buszra vártam. Emeletesre.

Legközelebb viszont már motorral jövök, a szentségit neki! ;)

2. nap

Ma csavargyári nap volt, egész nap úton voltam. Voltam LIDL-ben, vettem kis kaját, elsétáltam, megveregettem az oldalát a (Focizarándokok figyelem!) Wembley stadionnak. Hiszen 5 perc sétára lakom most innen! ;)

Wembley. Mögöttem, na.

Láttam rókát, igazi csinos piros ravaszdit. Állitólag itt olyan gyakoriak, mint nálunk otthon a kóbor kutyák. Mókust még nem láttam, pedig állitólag az is van. Sok.

Majd buszra szálltam,

Busz. Vajon Stan Butler vezette? Nem igazán, ma már más árnyalatúak általában a sofőrök.

és elzarándokoltam a modern idők csóró túristájának Mekkájába, ami a világ minden pontján fellelhető valamely formában, az 1£-os boltba. Itt minden van, ami 1 £-ért kapható. Igy lett új füles-mikrofon kombóm a csendesebb Skype-hoz, tusfürdőm, budipapirom, fogkrémem. Fasza hely! Vettem a Delight phone-hoz feltöltőkártyát is, ez is pipa.

Ezután indultam Hendon felé, ahol sikeresen nem is sikerült időben leszállnom, továbbmentem, és történetesen a zsidó negyedbe jutottam. Mindenfelé kipás-kalapos-pajeszos emberek. Körülnéztem, aztán sarkon fordultam. Hendon egyébként egy tipikus részlete Londonnak, állat forgalmas kereszteződés, az ember csak orditva hallja a saját gondolatait, de aztán befordul a sarkon, és mintha alsó-Bivajbasznádra érkezne - kisváros. Csak szebb.

Hendon

Egy sarkon befordulva

Jó sok időt töltöttem kint, teljesen kifújt a szél, fájt a fejem mint állat.

De aztán megjavult!